Nem sikerült elbújnom. Úgyhogy ennek itt most vége.
Ma rájöttem, hogy miért jut eszembe Angel amikor Németh Kristófot hallom a rádióban. Na, kitalálja valaki?
És arra is, hogy hímzőfonallal körbehorgolni egy 2 cm átmérőjű golyót, az mazochizmus. (nem, nem fejeztem be)
Ja tegnap nem vettem szőrös fonalat, mert drágállottam*, de utána legalább annyi pénzt elköltöttem más olyan dolgokra amikből majd csinálni fogok(?) valamit.
Az új projektben annyi előrelépés van, hogy kitaláltam hogy fogom kezdeni az új blogom. Csak annyi, hogy na akkor lássunk neki, vagy gyerünk csináljuk. Valami let's do it marhaság. Hátha átragad rám és tényleg csinálok is valamit. Mivel ma munkát sem kerestem, dolgozni is kb nettó 1 órát sikerült... Minden este úgy fekszek le, hogy holnap majd belehúzok. Na megyek is.
* Nem az 1 eurós boltban drágállottam a fonalat, mert ott nem volt, hanem a hobbi boltban, ahol 2× annyiba került.
Nem tudom mit csináljak már ezzel a bloggal.
megszüntetni ezt a blogot. Úgy tetszik nekem ahogy van és szükségem van rá. (Ja persze most egyből, hogy meg kellene szabadulni tőle. Ölég sok mindennel vagyok így) Szóval mivel nem sikerült semmi frappánsat kitalálnom, lesz egy másik blog, ennek a blognak a régi nevével. Ezt meg átnevezem. Remélem ez így működni fog.
Most Bones-t nézek, mert ilyen perverz vagyok.
"- ...az egyszerűen helytelen.
- Honnan veszed?
- Benne van a Bibliában.
- Nincs benne!
- Véletlenül maradt ki belőle."
Ábrándozási gyakorlat - ábrázolási gyakorlat
Már a macskanyalogató robot említése sem csal mosolyt a számra.
A fideszes bőr titka - Nincs többé narancshéjbőr
(A feszes bőr titka - Nincs többé narancshéjbőr)
Mentségemre legyen mondva az egész borító narancssárgában pompázott.
Előtte volt még sajtos melegszendvics (értsd: sajt+kenyér), tegnapi paprikás krumpli, aztán csak sajt magában, tea tejszínnel és áfonyalekvárral (na ez így nem tudom hogy jutott eszembe, de innen jött a grízes tészta ötlete). Az van, ami itthon van. Nem akarok kimenni a boltba, emberek közé. Az emberek gonoszak. Olyanokat mondanak nekem a telefonba, hogy "Elküldheti, de most nincs felvétel" meg hogy "ha megfelel, fogjuk keresni". Nem lehetne b+, hogy akkor is megkeressetek ha nem felelek meg? Meg különben is miért ne felelnék meg? Túl is teljesítem a kiírt elvárásokat. Azt meg, hogy egy hülye hisztis picsa vagyok (esetleg), nincs odaírva. Bele se merek gondolni, hogy mi történne, ha találkoznék emberekkel. A mai kérdés: vajon meddig bírom ki, hogy ne gyújtsak rá? Kérem, tegyék meg tétjeiket!
Az Univerzum meg bekaphatja! Én erre (2010.10.21.) a szülinapomra kértem azt a munkahelyet!
Paprikás krumplit főzök és lottózni fogok (online, már regisztráltam is). Vajon holnap mi lesz?
Tegnap már ott tartottam, hogy megnéztem mennyi az álláskeresési járadék (asszem így hívják most) számolgattam, hogy akkor mi meddig mennyi.
Ma viszont eszembe jutott, hogy nálam a második szokott a nyerő lenni. Mindegyik (kivéve az első) munkahelyem úgy "lett", hogy először elmentem valahova interjúra, ahonnan úgy távoztam, hogy sikítozott a lelkem: "Én nem akarok ide jönni dolgozni! Jajj pedig muszáj lesz ha nem lesz más." Aztán jött a második lehetőség és akkor már nem volt kérdés. Bár lehet, hogy az is közrejátszott ilyenkor, hogy nemcsak nekem nem kellettek az első helyek, én se kellettem oda. Aztán örültem, hogy valakinek kellek. Tegnap semmi nem sikítozott (tudjuk be a kornak vagy a válságnak), de azért nem éreztem, hogy igen, ez az. Kíváncsi leszek a másodikra.
Ma meg nekem van. Csak szólok, hogy pár hete 26 alattinak/egyetemistának néztek (ilyen számlát akartak nekem ajánlani a bankban). Szóval ez csak egy szám.
Egyébként meg eltekintve a reggeli gusztustalankodástól a konyhai lefolyócsővel (kicsit lassú a felfogásom, pár napja hallottam a csöpögést és éreztem a szagokat, de csak akkor voltam hajlandó tüzetesebben utánanézni a dolognak amikor valami tócsába léptem) nagyon klassz nap volt. Reggel kinyitottam az ajándékos borítékot, mert ügyes vagyok ám és kibírtam, hogy ne nyissam ki hamarabb. Örültem én annak is, de azt semmi sem tudja felülmúlni ami 9-körül történt.
Utána még kaptam finom ebédet és egyébként is sütött a nap és nem is dolgoztam. Bár mostmár kellene.
DE! Nem felejtettem el ám, hogy még nem kaptam meg a másik ajándékomat! Szóval tessék igyekezni, holnap minden esély meglesz rá.
Kiléptem a kapun, sütött a nap, a hajam lobogott a szélben és ez szólt. Hihetetlen megkönnyebbülést éreztem. Persze most már leginkább összegömbölyödnék olyan kicsire amilyenre csak tudok, és elbújnék mindenki elől. A hihetetlen fárasztó ez a percről percre változó hangulat. Küldjed már el azt az önéletrajzot, amit megígértél!!! Hívjad már fel akit fel akarsz hívni!!! Vagy legalább dolgoznál. Asszem előbb eszek valamit.
Bizony-bizony, már öt éve, hogy átvettem a kulcsokat. Akkor úgy terveztem, hogy max 5 évig maradok ebben a lakásban. Nos...még itt vagyok és maradok is.
Mekkora szöveg már:
Ha bemegyek a csárdába,
ráverek én az asztalra
itassák már meg a számat!
Rákattantam, na.
fotó: Irargerich, sablon anyu(ha), Creative Commons Nevezd meg! 2.0